Az Art Contact Mozgásszínházban tanulható legfőbb irányzatról:
a CONTACT IMPROVIZÁCIÓ
A " helyzetek művészete" nyitott, spontán, egyszerűsítő és felszabadító.
Mint a modern táncirányzatok többsége, ez is Amerikában született. Steve Paxton "találta ki" a hetvenes évek elején, aki a tánc mellett aikido-val és más keleti mozgástanokkal is foglalkozott. 1972-ben kísérletező műhelymunkába kezdett, 15 táncost és sportolót hívott össze New Yorkba.
E kezdeti időszakban olyan alapkérdéseket figyeltek, mint például a test súlypontjának megváltozása és eltolódásai különböző impulzusok következtében, a tehetetlenségi erő és a passzív ellenállás a megkezdett mozdulatban. A feladat ezeknek az "alapvetőknek" a megérzése és a velük való azonosulás volt, érintéseken keresztül, majd egy átmeneti mozgásban létrejött kontaktusban.
Az alapkérdések, melyek a stílus megközelítésében segítenek, a következők:
- Mi a testsúly?
- Hol van a test középpontja?
- Mi az esés és hogyan alakul át egy ellenőrzött ereszkedés közben?
- Mi a "lent" és a "fent", a belső és külső térérzékelés?
- Mit jelent a testsúly az esés félelmében és mit nyújtózkodás közben?
- Hogyan lehet egyeztetni az ernyedt / relax / állapotot egy minden pillanatban reagálni tudó,
pattanó, reflexszerű állapottal?
- Melyek a testek közötti érintkezési pontok, ezek laza és mély viszonyai?
- Mit jelent együtt táncolni?
- Meddig terjedhet a kockázatvállalás, a felelősség és a bízás önmagunkban és partnerünkben?
- Hogyan tudjuk átadni a saját testsúlyunkat és hordani a másikét minimális erőhasználattal,
izommunkával?
- Hogyan tartható a minél szélesebb skálájú kontaktus a partnerrel anélkül, hogy megtörnénk,
akadályoznánk az ő kezdeményezéseit, úgy, hogy a tánc lazasága, lendülete mindvégig
megmaradjon?
A Contact tánc az egész testtől egyfajta intenzív reagálási képességet igényel, az állandó adásvétel érzékeny állapotát, hiszen a tánc szinte mindvégig a vertikális egyensúlyi helyzeten kívül történik. Sokszor olyan helyzetbe kerülünk, ahol a fej közelebb van a földhöz, mint a lábak. Ez a fajta mozgás állandó izomnyúlást és az izületek "levegős" állapotban tartását kívánja, mely lazábbá, könnyebbé teszi testünk nehézkedési viszonyát a földdel és a partnerrel szemben is.
A Contact improvizáció keleti és nyugati mozgásrendszerek szintéziseként született, az aikido, a tai-chi chuan és az állatok / főleg macskák / játékainak megfigyeléséből. Steve Paxton szerint: "A Contact improvizáció nem kíván különösebb táncos, vagy bármiféle speciális felkészültséget. Egy bizonyos idő után elsajátítva az alapgyakorlatokat, bárki színre léphet." Az alapgyakorlatok: gördülések, esések, forgások, bukfencek, emelések, ugrások. Fokozatosan kialakul egyfajta magabiztosság, mely mellőzi a felesleges félelmet.
Miből áll egy foglalkozás? Az első részben rövid meditáció után különféle nyújtózások, lazítások, masszázs után egy alapgyakorlat következik, a "the small dance", az "apró táncocska": állva, kilazulva, az izmok finom rázását előidézve lassú járásba kezdesz...zuhansz...elkapod a súlyod és tovább jársz... Majd különböző ellensúlyi gyakorlatok, következnek: dőlő partnerodat elkapod, irányítod és viszed tovább a másik test súlyát...
Ez a fajta tánc egy sajátos nyelvezettel bíró stílus, ahol a táncmozdulatok alapja az érintés. Noha a testérintések skálája a fejtetőtől a lábujjakig terjed, a kezeket csak ritkán használják. A tánchelyzetekben a felek egyéni akcióit fejlesztik, de mindvégig nyitottak egymás mozdulataira, kezdeményezéseire. Érzékeny figyelmük jóvoltából nemcsak a testi, hanem a lelki kapcsolódás helyzetében vannak, egyik fél sem kerülhet alárendelt, avagy kiszolgáló szerepbe.
"A kölcsönös párbeszéd homogén mozdulatsort, táncot eredményez, mely nem tőled, vagy tőlem ered, hanem mindkettőnktől, s a jelen pillanatban születik, megajándékozva minket az "okos hempergés" örömével..."
Nagy József nyomán